Nemes-Nagy Anna blogja

Életre edzelek!

Ne legyél fitnesznáci! Sportolj okosan, anya!

2018. június 22. - Életre Edzelek

A mai bejegyzésemmel szeretnék neked segíteni abban, hogy a sportot az életed részévé tudd tenni és ne kelljen már megint feladnod, mert úgy érzed nem megy, nem fér bele, nem ad elég pluszt. Csináld okosan, anya!

Kisgyerekes anyaként nap mint nap tapasztaljuk, hogy mekkora fizikai terhelésnek vagyunk kitéve. Talán nem robotolunk a földeken a magunkra kötött gyerekkel, de ennél kevesebb is vezethet ahhoz, hogy ne érezzük jól magunkat a bőrünkben. A baj az, hogy hasonló mozdulatokat ismétlünk unos untalan, és általában nem figyelünk oda arra, hogy jól mozogjunk. Csak tesszük a dolgunkat, intézzük a feladatainkat. Egyébként ez gyerek nélkül ugyanígy igaz, elég csak az ülőmunka okozta testi károkra gondolni.

Ha sportoltál már a várandósságod előtt is, akkor bizony szét tud feszíteni a vágy, hogy újra nekiláthass a szülés után, amint lehet.

Ha már benne vagy a “buliban” és akár több kicsi gyereket is nevelsz, talán azt érzed, hogy igazán ideje lenne már mozogni valamit, mert segítene abban, hogy jobban érezd magad (és jobban nézz ki).

Nehéz megtalálni rá az időt, át kell lépni hozzá a komfortzónánkat és bizony cselekedni kell saját magunk érdekében. 

Ajánlott olvasnivaló:

Kisgyerek mellett rendszeresen sportolni? Ezeket a szempontokat mérlegeld! (1. rész)

Kisgyerek mellett rendszeresen sportolni? 3 dolog, ami segít neked! (2. rész)

Tegyük fel, hogy te már kialakítottad a módját annak, hogy elkezdhess sportolni. Akár már otthon egyedül, akár azzal, hogy segít neked valaki vigyázni a gyerekre, amíg elmész otthonról. Bármelyik lehet működőképes, de vajon ki fog-e tartani a lendület hosszú távon?

Sportolj okosan! Mi kell hozzá?

A jelszó: az egyénre szabhatóság.

Beszéljünk a lényegről. Akkor tudsz sokáig kitartani a rendszeres sportolás mellett, ha az olyan, ami a te saját igényeidhez alakíthatóMert erről szól az anyaság: az állandó változásról, a nagyfokú alkalmazkodásról és a rugalmasságról.

Ha anya vagy, akkor úgy éled az életed, hogy tervezel, rendszert viszel a napokba, de fel kell készülj arra, hogy akármikor közbejöhet valami és jön a b, c, d…...zs terv. Pláne, ha több gyereked is van, akkor ennek az esélye sokszorozódik.

Ha a mozgásfajta amit választasz, ehhez jól passzol, akkor nyert ügyed van!

Alapvetően egyébként az lenne a cél, hogy a mozgás úgy általában legyen része az életednek, tehát az is kiváló megoldás lehet, ha többféle sport vagy tevékenység van a tarsolyodban. Hogy úgy éld az életed, hogy az is oké, ha nagyot sétálsz, meg az is, ha jógázol vagy elmész egy csoportos gerinctornára, vagy épp tudod használni otthon a kettlebellt. Mert hát ezerféle lehetőség van, érdemes kreatívan hozzáállni és keresni annak a lehetőségét, hogy egyáltalán megmozgasd a tested!

Fogyni is szeretnél a mozgással?

Akkor bizony nehezebb dolgod lesz. A fogyáshoz, aminek révén zsírt vesztesz, nem pedig pusztán testtömeget, szervezettebb dologra lesz szükség. Meg leginkább súlyzós edzésre. Szuperek a mindenféle otthoni tornák, x-hetes programok, de akkor vezetnek igazán eredményre, ha általuk rálépsz arra az útra, aminek révén fejlődik az izomzatod, ahhoz meg progresszió kell az edzésedben is. Ha platóhoz érsz és azt érzed, hogy megrekedt az alakulásod/fogyásod, akkor a diétád mellett érdemes ránézned az edzésedre is. Hónapok óta heti 3x ugyanannyit tornázol, ugyanolyan mozdulatokat ismételsz, ugyanannyi súllyal dolgozol? Akkor lehet, hogy ideje változtatni és/vagy növelni a terhelést és fejlődni tovább!

De csak okosan. Ne legyél fitnesznáci!

Az anyai szerep életed minden percét kitölti. Nagyon fontos, hogy ki tudj belőle szakadni, de arra is ügyelned kell, hogy ne terheld túl magad. Nem csak anyaként, de általában is: nem feltétlen jó, ha "fitnesznáci" vagy és alárendeled a mozgásnak magad. Hogy valami vágyott, de valójában nehezen elérhető ideál kedvéért túlhajtod magad, hogy túlfárasztod magad, hogy kizsigereled a tested mozgással. Csak azért, mert a szomszédjucika az instagramon is azt csinálja. Meg kell neked az a bikini test.

Először is: nem hajt a tatár. Inkább csináld ésszel, pici több pihenőt hagyva, de kerüld el a sérülést és a túlhajszoltságot. Főleg a szülés utáni első hónapokban ez fokozottan igaz. Szétnyílt hasizom, fájó hát, fájó derék - egy sor dolog, ami a várandósság után még nehezíti, hogy terhelhesd magad olyan szinten, mint előtte.

Kezdd az építkezést az alapoknál. Koncentrálj arra, hogy erősödj és hogy azt érezd a mindennapokban, hogy fájdalom nélkül tudod tenni a dolgodat. Na meg hogy azt érezd, örömmel, feltöltődve mész haza az edzésről.

copy_of_copy_of_tudtad.png

Forrás: Életre edzelek instagram

Nem baj, ha nem teljesítesz minden edzésen 100%-on. Amúgy is: anyaként az aznapi 100%-od rettentő sok dolog függvénye, elsősorban a krónikus kialvatlanság az, ami hátráltat. Olykor az is elegendő, ha csak bemelegítesz, szaunázol egyet, aztán hazamész. Óvatosan a komfortzóna-tágítással. 

Ez jelenti azt, hogy okosan kell csinálni. Magadat helyezed előtérbe és nem az edzésprogramot és azt, hogy mindenáron végigcsinálj valamit, pláne úgy, hogy rosszul esik és/vagy fáj. No pain, more gain!

Legyen az a célod, hogy szeresd a sportot, de ezt csak úgy tudod elérni, ha a helyén kezeled a sportot.

Mert nem a sport maga a legfontosabb, hanem bizony Te.

Életre edzelek!

Facebook.com/eletreedzelek
Instagram.com/eletre_edzelek

Bikini testet akarok idén nyárra!

A múltkori poszt kérdése az volt, hogy “te hogyan készülsz a nyárra?

Írtam (és a kapcsolódó videóban beszéltem is) arról, hogy én hogyan készülök, és szót ejtettem arról is, hogy remélem ti SEM úgy készültök, hogy görcsösen dolgoztok azon, hogy “bikini testetek” legyen, illetve reméltem, hogy nem féltek attól, hogy esetleg nincs bikini body-tok, mert hogy bikini teste mindenkinek van, aki a testére felvesz egy bikinit.

 

Bikini testet akarok!

Apropó: mi is a legnagyobb baj ezzel a kifejezéssel? Nem ragozom: pont a neve a legnagyobb baj.

Azzal, hogy kiválasztottunk egy ruhadarabot, amit aztán hozzárendelünk egy bizonyos ideálnak megfelelő testalkathoz, ki akarjuk zárni azt, hogy ezt a ruhadarabot más testalkattal rendező ember is felvegye. Vagy a fiúknál van fürdőnadrág popó esetleg “short vádli”? Vajon miért csak a nőket korlátozzuk így...?

Pedig egy bikini csak azt a célt szolgálja, hogy a másodlagos nemi jellegeid elfedésével el tudjál menni egy strandra vagy uszodába vagy csak napozni a kánikulában.

Én például életemben nem találtam még olyan egyrészes fürdőruhát, ami kényelmes lett volna az én testalkatomhoz.

Szóval ...miért is ne vehetne fel akárki bikinit?

De te mindenáron bikini testet akarsz.

Oké! Legyen!

Akarhatsz-e bikini body-t, avagy egy vonzó, vékony, kisportolt testet a nyárra?

Én azt gondolom, hogy IGEN, persze, naná!

A kérdésem hozzád az, hogy vagy-e elég tudatos ebben a folyamatban, amíg eléred (vagy nem)?

Vonzó testet szeretnél és ezzel a vágyaddal alapvetően nincs is gond.

De tisztában vagy-e azzal, hogy a bikini testhez 4 dolog kell: testedzés, diéta, idő és genetika. Az utolsót sokan elfelejtik: pedig nem mindenki alkalmas arra, hogy ezt a fajta testet elérje, és ez nem az egyén hibája.

Tovább folytatom: feltetted magadnak az alábbi kérdéseket?

  • Tudod milyen mellékhatásai lehetnek az alacsony testzsírszázaléknak és a folyamatos diétának? > menstruáció elmaradása, hormonális egyensúlytalanságok, pajzsmirigy működés változása - csak néhány a sok közül.
  • Tudod, hogy milyen mellékhatásai lehetnek a túledzésnek? > növekvő stressz, fáradtság, alvásproblémák, hangulatingadozások - csak néhány a sok közül.
  • Tudod, hogy mennyi idő elérni a vágyott testalkatot? > tisztában vagy azzal, hogy ha június 1-jén állsz neki, hogy bikini kompatibilis tested legyen, akkor az június 30-ra nem biztos, hogy sikerülni fog? Jó eséllyel nem fog.

Szóval hogy ismered-e a testedet annyira, hogy felmérd, hogy ha változtatni szeretnél rajta edzéssel, diétával, akkor annak mi az átfutási ideje?

Fel tudod-e ismerni azokat a pontokat, amikor a tested jelzi, hogy esetleg a diéta és az edzés is sok neki? Le tudsz állni mielőtt nagyobb károkat okoznál magadban?

Azt gondolom, hogy a bikini body tök jó dolog, de nem feltétlen idén nyárra.

Rohadt sokan akarnak bikini body-t. De az emberek többségének valójában fogalma sincs arról, hogy milyen áldozatokkal jár megteremteni azt ÉS fenntartani. Meg, hogy eleve, az emberek többsége számára a bikini body az nem egy fenntartható állapot! Ha az lenne, már mindenkinek bikini testben rohangálna, de hát a valóság nem ez. Az a fajta test, amit a fürdőruhád mellé elképzelsz magadnak sokkal nagyobb munka, áldozathozatal, napi szintű döntésekben, mint amennyit az emberek rá szoktak áldozni (és aztán feladni). A bikini test elérése és pláne a fenntartása, nem az átlagember átlag hétköznapjaihoz van szabva.

Vagy hogy nem is mindenki alkalmas arra, hogy elérje a bikini testet.

De nem is kell.

A kérdéseimet folytatva:

  • Fel vagy-e készülve arra, ha nem sikerül elérni a bikini body-t vagy fogalmazzunk egyszerűen: ha nem sikerül lefogyni a nyaralásig, hogy akkor hogy fogsz hozzáállni a strandra menetelhez? Nekiállsz hisztizni, vagy azt mondod, hogy attól  te még jól fogod tudni magad érezni szégyenérzet nélkül?
  • Szeretni fogod-e magad akkor is, ha nem sikerül elérni ezt a célt?
  • Meg tudod pontosan fogalmazni, hogy miért is vágysz arra, hogy egy bizonyos testalkatod legyen?

Ezek olyan fontos kérdéesek, amiket nem szoktunk feltenni, amikor nekiállunk fogyókúrázni.

Azért beszélek erről, mert a saját életutamban is számtalan sikertelen kísérletem volt arra korábban, hogy lefogyjak, és amikor nem sikerült, én mindig másokat hibáztattam és nem tanultam az egészből semmit.

A szexi, karcsú test felépítése lehet cél, de én sokkal inkább abban hiszek, hogy a folyamatot kell jól megélni és sokkal többet fogsz általa kapni, mint egy ideáknak megfelelő testalkat. Illetve akkor is jól fogod magad érezni, ha a folyamat közepén rájössz, hogy ez a testzsírszázalék nem fog összejönni neked most és hogy ezzel semmi baj nincsen, ha amúgy a testzsírszázalékod a normál tartomány környékén van.

Ha már bikini testet akarsz, próbáld az egészet egy fenntarthatóbb köntösbe csomagolni és vedd ki a “nyár” szót ebből az összefüggésből. Dolgozz a bikinitestért, de ne a nyár kedvéért!

Tedd életmóddá a sportot, a súlyzós edzést, és az étkezésre való odafigyelést és meg fogod kapni azt a testalkatot, amire vágysz! Ha nem most nyárra, akkor majd őszre vagy télre! Akkor talán késő lesz? Nem hiszem!

Igen, én is ki akarom magam pattintani! Egyszerűen azért, mert szeretem az izmaim látványát magamon, meg úgy egyáltalán. De én a lusta úton megyek… heti három edzéssel… :-) Mert úgy vagyok vele, hogy ha az edzéseimben időről időre egyre jobban teljesítek, akkor hosszú távon az egész testem sportos kinézetet fog felvenni.

Nem azért, hogy megfeleljek egy ideának vagy másoknak. Hanem egyrészt azért, mert szeretném látni a testemnek (az ezer másik közül) ezt a fajta szépségét is. De ha nem jön össze, attól én még szép vagyok, és ez nagyon fontos. Ha az izmok látványa által teremtett szépség nem jön létre valakinek a testéből, attól még lehet szép. A testünk ezerféle módon gyönyörű, nem csak akkor és azért, ha zsírtalan és izmos.

Másrészt, ha folytatom ezt az életmódot, akkor azt fogom látni, ha a tükörbe nézek, hogy hű vagyok önmagamhoz. Hogy azt az életet élem, amilyen ember vagyok és ez teszi magamat a saját szememben is hitelessé.

Az az igazság, hogy nekünk, átlagembereknek, kurvára nincs szükségünk a boldog élethez bikini body-ra.

Ha már a rendszeres testedzést meg tudod élni egy magasabb fokú tudatossággal, akkor többet teszel a boldogságodért, az egészségedért és a lelki egyensúlyodért, mint az emberek 90%-a, ezt bátran állítom!

Szóval ha a bikini test az egészségünkre való odafigyelés, a rendszeres sportolás és változatos étkezés szinonimája, akkor hajrá, bikini testre fel!

Életre edzelek!

Te hogyan készülsz a nyárra? Avagy: felejtsd el a bikini body-t!

Jön a nyár, a "bikini body" szezonja.

Jó dolog az instát pörgetni, mert sok inspirációt ad számomra ahhoz, hogy az egészséges testkép témájáról írjak nektek.

Te hogyan készülsz a nyárra? Ezzel a kérdéssel jött szembe egy fürdőruhás lány edzős posztja az instagramon, úgyhogy gyorsan meg is osztom ezzel kapcsolatos gondolataimat.

Három kérdés fogalmazódott meg bennem:

1. ezt mégis hogy érted?

Oké, látom a képet, nyilván értem hogy érted: arra kíváncsi a posztoló, hogy van-e már bikini body-m, vagy legalábbis én dolgozom-e már ezerrel azon, hogy legyen? A képen lévő lány már tökéletesen hozza az “elvárt ideált”. Bár mivel ez az instagram, erősen kétlem, hogy a való életben ő úgy néz ki mint ahogy a képen.

2. ti hogyan készültök?

A következő gondolatom az volt, hogy megkérdezlek benneteket, hogy ti hogyan készültök. Kigondoltátok már hogy mentek-e nyaralni és ha igen, hova? Merre kirándultok a hétvégéken? Melyik strandra mentek ki, ha jó lesz az idő? És vajon emlékszel még hogyan kell összecsukni a strandsátrat? :D Jó még a tavalyi nyári ruhád vagy esetleg kéne egy másik? Örülsz, hogy végre felveheted a kedvenc szandálod?

3. én hogyan is készülök?

Nos, az én készülődésem egyáltalán nem tartalmazza azt, hogy a nyár kedvéért sportoljak és diétázzak. Azt próbálom egyelőre átgondolni, hogy a 3 kisgyerekünkkel melyik az a hely, ahol kicsit ki tudunk érdemben kapcsolódni végre, meg úgy egyáltalán.

Mert egyébként sportolok én, hetente háromszor is, meg ha úgy tartja kedvem, akkor diétázom is, de soha nem egy nyár és főleg nem mások kedvéért.

Sportolok azért, hogy erősebb és fittebb legyek, hogy bírjam a hétköznapokat. Hogy megélhessem a fejlődést, az erősödést és a sportolás okozta örömöt.

Edzek, mert imádok edzeni! Beleadni apait-anyait és érezni, hogy élek a testemben!

Ami úgy tökéletes, ahogy van. Ha pedig megélhetem, hogy fájdalom nélkül tudom használni, akkor igazán nincs okom panaszra!

Felejtsd el a bikini body-t!

 

Én azt javaslom: felejtsd el a bikini body-t!

A testedet nem a nyárra tervezték. A testedben élsz január 1-től december 31-ig.

Akkor vagy jól, ha egész évben azt tudod mondani: jól érzed magad a testedben.

Nem kell senkinek sem megfelelned.

Nem áll egyik strand bejáratánál sem mérleg és centi és általában tükör sem. Meg bikinirendőrség.

Te sokkal több vagy mint a külsőd.

Akár beleférsz a mostani ideálba, akár nem: vedd fel azt a fürdőruhát nyáron, és egyszerűen próbáld jól érezni magad!

Túl nagy feneket kerítünk olyan emberek feltételezett véleményének, akiket nem is ismerünk.

Az a nagy igazság, hogy ha kimész a strandra, egy idegen sem fog rád és a tökéletesen átlagos, átlagosan is tökéletes, testedre emlékezni.

A lényeg, hogy te viszont emlékezni fogsz arra, ha jól tudod magad érezni, és ez az ami számít!

Az egy következő bejegyzés témája lesz, hogy vajon szeretheted-e a tested akkor, ha szeretnéd, hogy bizonyos módon (lsd “bikiny body” ideál) nézzen ki. Erről is vannak gondolataim, hamarosan meg is osztom őket veletek!

Az életre edzelek!

***

"Az életre edzelek!" - Jelentkezés: anna@dontworryliftheavy.hu bővebb infók itt

Anyák, legyetek boldogok!

A szöget nagyon a fején találta Bolla Viki mai posztja az anyaságról “A boldog anyáknak” címmel.

Így most - bár az előző éjszaka 1 óránál többet nem tudtam egy huzamban aludni és már leesik a fejem a fáradtságtól - mégis, gyorsan én is írok erre egy bejegyzést, nem válaszként, hanem adalékként inkább.

Merthogy alapvetően egyetértek a cikk mondanivalójával.

Én is éreztem már egy-egy hasonló, az anyaságot folyamatosan szarkasztikusan beállított cikk vagy épp komplett instagram feed láttán furán. Mert az egyoldalúság, a túlzás sohasem egészséges. Átmenetileg oké, de az állandó szarkazmus, amihez valaki a saját gyereke neveléséhez viszonyul, számomra gyanús. Vikihez hasonlóan én is megkérdeztem ilyenkor, hogy “biztos kellett neki a gyerek?!”.

Mindazonáltal azt is gondolom, hogy VÉGRE olyan időket élünk, hogy az anyaság már nem csupán a boldog babaillat, hanem VÉGRE egyre többen ki merik mondani, ha mocskosul fáradtak, ha rohadtul elegük van, és ha IGEN, nehezen viselik a monotonitást, ami a gyerekneveléssel jár. Mert azzal jár. Szóval továbbgondolva az előzőeket: a szarkazmus egy legitim megküzdési stratégia is lehet ezzel a tényleg embertpróbáló helyzettel, és ha mi ezzel nem tudunk azonosulni, akkor a legegyszerűbb továbblépni rajta.

Őszinte leszek: irigykedem. Meg nem is. Túl vagyok már az irigységen, amit a látszólag boldog anyák iránt éreztem. Sokszor mardosott a lelkiismeret, hogy a 3 pici mellett miért csak a terheket éreztem folyamatosan hónapokig, és miért volt olyan nehéz a jó pillanatokra koncentrálni. Oké, speciális helyzet a mienk, mert 12 hó különbség van az ikreink és a “nagyfiunk” között. Rohadt nehéz helyzet. Ezért a legjobb dolog, amit tehettünk, hogy a realitás talaján maradtunk. Nem vetem Viki szemére, hogy egy gyerekkel milyen könnyű, pedig mi ezt megéltük, hogy azt éreztük, hogy eggyel milyen könnyű volt, hárommal meg milyen kurva nehéz és biztos velünk van a baj. Pláne, amikor találkoztam egy 7! gyerekes anyával, többszörös ikrekkel, aki teljesen oké volt az életével és a legnagyobb boldogság volt számára a sok gyerek. Meg olyannal is összefutottam facebook csoportban, akinél hasonlóan kicsi volt a korkülönbség, és ő nagy boldogsággal tudott írni erről az egészről. Persze, tudom facebook, mindenki azt vetít, amit akar, de attól még az érzésekkel, amiket okoznak az ott olvasottak, meg kell dolgoznunk.

img_20180516_162652.jpg

Szóval arra jutottunk, hogy maradjunk a realitás talaján: amíg az apró örömöket meg tudom élni (márpedig ezeket szerencsére mindig meg tudtam), addig minden oké, jönnek majd a nagyobb örömök és a hosszabb jó időszakok. Meg hogy mindenki tudja, hogy neki mennyi gyerek az elég, mi az, amivel még képes elbírni úgy, hogy közben megmarad olyan embernek, aki testileg-lelkileg is képes táplálni a gyerekeit, megbirkózni a nevelési feladatokkal, a váratlan helyzetekkel és képes kilépni a saját komfortzónájából, ha megkívánja egy szituáció.

Ne legyen DIVAT szarul érezni magunkat és az anyaságot egy katasztrofálisan rossz dolognak beállítani, mert ez nem egészséges. De jó, hogy vége azoknak az időknek, amikor csak a jó dolgokat volt szabad említeni. Járjatok nyitott szemmel és lássátok meg, hogy az anyaság is olyan, mint bármi más az életben: nem fekete-fehér, hanem ezer színű, mint mi magunk.

Ami a lényeg szerintem, ha már erről a fontos témáról beszélünk, és ezt Viki is leírta: az előítéletmentesség, és a segítség, a támogatás felajánlása a másik felé. Hogy ha valaki tényleg annyira szarul érzi magát az anyai szerepben, az megkaphassa mindazt a támogatást, amire szüksége van ahhoz, hogy ezt a feladatot úgy láthassa el, hogy abban megtalálja a saját boldogságát is.

Anyák, legyetek boldogok! Legyen ez egy emlékeztető arra, hogyha az önsajnálat közepén az egészet a fenébe kívánjátok, hogy bizony van más út is, és meg tudod találni a módját annak, hogy kiegyensúlyozott és boldog lehess az anyai szerepedben.

Mert ez a legfontosabb szerep az életünkben, és mindaz, amit mi adni tudunk, az a gyerekeinket egész életükben el fogja kísérni, amíg csak élnek.

3 gyerekem van és végre újra járok edzeni!

Végre újra járok edzeni!

Szóval így érzem magam:

ESZMÉLETLEN JÓL!

De vissza az előzményekhez.

Év elején elkezdtem edzeni járni rendszeresen, és végig is tudtam csinálni egy 4 hetes edzéstervet (ez még a legutolsó, edző által írt tervem volt, amit azelőtt csináltam még, hogy rájöttem volna, hogy a lányokkal terhes vagyok).

Aztán amikor kettesbe kapcsoltam volna, jött a február közepe, egy jó kis fosós-hányós vírus, és onnantól kezdve nem volt megállás gyakorlatilag április közepéig. Betegség betegséget követett és jól megtépázta az egész családunkat. A segítségünk se jött már február közepe után, úgyhogy egy nagyon húzós időszakot kellett túlélnünk a férjemmel és a kicsikkel.

A férjemmel időről időre beszélgettünk arról, hogy neki is vissza kéne térnie a rendszeres edzéshez, de az ő kötött munkaideje miatt úgy tűnt, hogy erre nagyon nem tudunk időpontot találni. Én januárban napközben el tudtam ugrani, amíg velünk volt a gondozónk, az ő távozásával ez már nekem is csak nagyszülői segítséggel ment volna, úgyhogy ez mindkettőnk számára kihívás volt.

A munkaidő utáni időszak viszont nem csak az edzőtermekben csúcsidő, de itthon is főműsoridő, amikor egyedül nagyon nehéz a hárommal, ha a másikunk edzeni menne ekkor. Adta magát az egyetlen használható idősáv, amikor harmadik fél segítsége nélkül meg tudjuk oldani a kicsik gondozását: hajnalban. Akkor mindhárom gyerekünk jó eséllyel kialudt, friss és alapvetően nem (mindig :) ) nyűgös. Ehhez, használható közelségben 2 terem volt, ami már 6-tól nyit, végül egy próbaedzés után a Victory Fitness-t választottuk. Engem maximálisan meggyőzött. Árban is oké, nagyon igényes, tiszta, szép és felszerelt terem, főleg a külön cross training része, ahol minden van, amit én szeretek, plusz senki más nem edz ott reggel 6-kor, tehát még tülekedés sincs, és hát a korai időpont miatt gyorsan odaérünk meg vissza.

Victory Fitness Asia

Victory Fitness 

JÓL MŰKÖDŐ EDZÉSTERV

Azt is tudtam, hogy kéne egy edzésterv ehhez, úgyhogy ösztöneimtől vezérelve felkerestem korábbi coachee-mat, aki maga edző, Bóna Eni-t. www.bonaeni.com az ő blogja, amit nagyon ajánlok!

Elmondtam neki mit szeretnék: erősödni plusz formálódni is, tehát nem ragaszkodom ahhoz, hogy az erőemelő gyakorlatok legyenek a fókuszban, viszont megneveztem azokat a testtájakat, amire külön figyelmet akartam fordítani: fenék, törzs, kar, váll, hát. Direkt nem akartam például klasszikus back squatot, mert azt én mindig is combdominánsan csináltam, így a combhajlítóm fejlődése mindig is elmaradt a combfeszítőétől. Nem sokkal később meg is kaptam az edzéstervet, ami tele van változatos gyakorlatokkal: domináns eleme a húzódzkodás 3 féle módban, emellé fenékspecifikus gyakorlatok (pl. hip thrust), végül köredzés jelleggel TRX-es és szabad súlyzós gyakorlatok jöttek váll és törzs fókusszal.

Bár még bőven benne voltunk a betegség szezonban március második felében, annyira motivált voltam, hogy eljárhatok végre edzeni, hogy azt mondtam: bármi van, akármilyen szar is az éjszaka, negyed 6-kor kelek és MEGYEK. Három gyerek mellett nincs idő kérdezni meg dilemmázni: amint van lehetőség, élni kell vele! Főleg, mivel hatalmas volt az igénybevétel is, ezért a saját magamra fordított minőségi időre még inkább szükségem volt. Szóval így alakult, hogy minden nap negyed 6-kor (hétvégén negyed 7-kor) kelünk és felváltva eljárunk edzőterembe. Egyik reggel a férjem, a másik nap én.

A rendszerességnek pedig meglett az eredménye: a 8 hetes program 6. hetére újra tudok már lógásból húzódzkodni. Folyamatosan élem meg a fejlődést, az erősödést és egyre többet adnak az edzések. Újra átélem a FLOW-t és az adrenalinlöket adta boldogság sem kerül el. Amikor önkéntelenül is táncolni kezdesz, annyira jól érzed magad :)

Remélem ti is ismeritek ezt az érzést! Ráadásul a tükörben is látom a változást, főleg a vállaim nagyon szépen kezdenek formálódni és a fenekem is szépen erősödni kezdett. Sőt, másfél kilót fogytam is! Ami nem volt cél, de örültem neki persze.

Erősödni és edzeni jó!

Erősödni jó! 5 hét munkája: gyengébb gumiszalaggal és nehezebb bellel dolgozok már!

Szóval Eninek ezúton is köszönöm a szuper edzéstervet, mindenképp folytatjuk a közös munkát, mert kíváncsi vagyok, hogy mit tudunk még kihozni belőlem a következő időszakban.

A legjobban pedig annak örülök, hogy a testem ennyire jól reagált és hogy újra megélem a sport adta örömöt és testi szabadságot. Azt, hogy mozoghatok és erősödhetek.

Ezt nem cserélném le semmire!

***

Az edzéseimről szóló rövid beszámolómat (videókkal!) követhetitek az Instán: Életre edzelek!

Ha pedig szeretnéd, hogy egy klassz coaching folyamatban együtt dolgozzunk: Életre edzelek!